Ollé! Elkészült a mű, és az alkotó(k) megpihen(nek).

Eltűntünk, mint a kámfor, igen.
Szerencsére csak a blogra nem maradt időnk, semelyikünk sem gondolta volna, hogy ennyire khm nehézkes lesz a beköltözés és az azt követő jónéhány hét.

Kezdő költözőkhöz is lesz pár tanácsom, de vágjunk a közepébe! Elkészültünk, el-ké-szül-tünk! És kikészültünk! Ki-ké-szül-tünk! :D

Mondjuk így, hogy a szívünknek oly kedves műben élhetünk most már, lassan homályosodnak a rossz emlékek, de nem volt semmi a finálé. Csak pár tőmondatban a felújítás végéről: igen, mi is gyarapítjuk az elégedetlen megrendelők táborát. Nem, tőlünk nem vittek el semmit, nem törtek be (kopp-kopp), de leléptek, le biza, az utolsó simítások előtt.
Így én (Zsófi) üvegeztem be és festettem le a bejárati ajtót (vállveregetés), Zoli szerelte vissza a szoba ajtaját, plusz maradt jónéhány kijavítatlan fuga, repedt fal, és a legnagyobb szomorúságunk, hogy a felújított parkettánk bizonyos helyeken ocsmányul néz ki (a nagyokosok a száradó lakkra helyeztek szerszámokat, bútorokat, majd azokat egy határozott mozdulattal feltépték - a friss lakkréteggel együtt). De legalább nem fizettük ki a munkákat előre. Sok sztorit hallottunk, ahol az előre kifizetett pénzzel tűnt el a brigád.

A fentiek mellé ráadásul egy hónapot késett az átadás, mi viszont kiadtuk a másik lakásunkat, így átmeneti hajléktalanként hol egyik szülőnknél, hol másikuknál húztuk meg magunkat. A két macskával együtt.

Arra jó volt ez a hosszúúú várakozás, hogy mire beköltöztünk, tényleg szinte minden megvolt már a lakáshoz. Apróságokat leszámítva, gyorsan otthonossá tudtuk így alakítani. Persze száz ötletünk maradt még megvalósítatlan, de azokkal megvárjuk a tavaszt.

A következőkben szeretném majd megmutatni, mi lett a nagy tervezés végeredménye, és amihez csak tudok, sztorival is szolgálok. Mit-hogy-miért, ilyesmik.

Gondolom mindenkit a teljes végeredmény érdekel, úgyhogy kezdjük előtte-utána képekkel.
A következő bejegyzésben tárgyalom majd egyenként a helységeket és jövök a részletekkel.

Ladies and gentlemens, tádááááám!

A fürdőszobánk

A télikertünk

A konyhánk

A konyhánk II.

És a hálószoba

Hogy tetszik?

tuning bútorok I. rész

Egy kis idegnyugtatásnak szánt bejegyzés.
A helyzetről most nem szeretnék írni, utólag, nevetve elmesélni sokkal jobb lesz :) Ma még nem tudok mosolyogni se :).

Mesélek helyette a tuningolt bútorainkról.

Adottak voltak Nagyi régi székei, szekrényei, szőnyegei. Az öko tudatosság és spórolás szempontjából jó ötletnek tűnt a legtöbbet ezek közül újrahasznosítani. Így lett egy vadiúj gardróbunk, 3 gyönyörű székünk, és kisasztalunk a tuning után. A bútorfestést egy szuper blogger követte el, róla még később szót fogok ejteni.

És egy másik tuningról is ejtenék pár szót, mégpedig a raklap-dohányzóasztalunkról. Sehogyse találtuk meg a megfelelő asztalt a nappaliba, vagy a mérete, vagy a színe, vagy a formája nem stimmelt a szóba jöhető delikvenseknek. Utolsó utáni ötletünk volt, talán viccnek is indult a gondolat, hogy raklapból csinálunk asztalt. Aztán addig ízlelgettük a dolgot, míg a megvalósítás útjára nem léptünk. Csak egy bevállalós asztalos, négy görgős láb, némi pác és türelem kellett hozzá.

Mutatom is a képeket, több szöveget egy nyugalmasabb időszakban kaptok még :)

Most csak a székekről van fotóm, a többiről pótolni fogom.

final countdown!

Burkolás majdnem kész, parketta lecsiszolva, falak egyenesek.

Már csak: festés, mázolás, tapétázás, villanyszerelés, gázszerelés, szaniterek beszerelése és bútorszerelés van hátra. 36 órája van a fiúknak.
Most lehet az az ordibálós-szentségelős-sírós-csapkodós rész, amit a legtöbb lakásfelújítós reality show-ban látunk az átadás előtti 10 percben.
Hajrá fiúk! :)

A képekért köszönet a kedvenc lakberendezőnknek, Noéminek!

rombolás, vésés, vezetékcsere, felfordulás és egy kis burkolás

AZ elmúlt napokban végre kezdett látványossá válni a felújítás. A vezetékeket kicserélték, az új helyüket kivésték. Az aljzatot nagyjából kiegyenlítették, a wc-t áthelyezték. Elhelyeztek pár gipszkartont a fiúk, itt-ott, de a legeslegjobb dolog , a burkolás, csak most kezdődött el.

 Viszont innentől kezdve fénysebességgel fognak az események haladni, két okból is: szeptember 15-én albérlőket kap a régi lakásunk. 14-én reggel jön értünk egy költöztető cég, és kegyetlenül átköltöztet minket az újba. A másik ok, az aggódó-kétségbeesett kérdéseink és pillantásaink a helyszín szemrevételezésénél.  (lesz ebből valaha is lakható lakás?)

Mutatok pár képet, a hosszan elhúzódó 'vésés és vezetékcsere satöbbi' szakaszból:

Aztán amikor az első csempék megjelentek a falakon, hát az katarzis volt a javából! (a fotó sajnos nem színhelyes, gyönyörű türkiz a csempe, nem ennyire kék)

a konyha metrocsempéje is felkerült, juhhúú!

a cicák is élvezik a költözéssel járó felfordulást. 

Pajkos például a lecsupaszított polcot vette birtokba nagy serényen.

Mogyoró a festőlétrán tüsténkedett.

nappali hangulat - végleges

TÁDÁMM! naa, mit szóltok? a csíkos fal ment a levesbe! annyit néztük már a látványterveken, hogy teljesen meguntuk. Az ikeában találtunk egy ütős szőnyeget, amihez szintén nem lett volna jó... úgyhogy kis hezitálás után, de megváltunk tőle, és jön a teli TÜRKIZ!  szerintem most találtuk meg azt az összhangot magunk és a nappali között, amire hónapok óta vártunk. 2 hét és élőben is mutatjuk!!!